A Nemzeti Tehetségsegítő Tanács állásfoglalása
a Közoktatási Törvény módosítására benyújtott,
a nem szakrendszerű oktatás általános bevezetését és a
nyolc évfolyammal működő gimnáziumok megszüntetését célzó törvényjavaslatról
(elfogadva a Tanács tagjai által 2009.május 27-én)
A Nemzeti Tehetségsegítő Tanács és a Tanácsot jogilag képviselő Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége (a továbbiakban: Tanács) nagy aggodalommal és megdöbbenéssel értesült a közoktatásról szóló 1993. LXXIX. törvény T/9746-os számon benyújtott módosítási javaslatáról. A Tanács alapvetően nem ért egyet a módosítási javaslattal, azt a magyar tehetséggondozás hagyományait és értékeit rombolónak, helytelennek és kifejezetten károsnak tartja. A Tanács egyet nem értését az alábbi szakmai indokok alapján fogalmazta meg.
A Tanács megdöbbentőnek és a tehetséggondozás szempontjából is károsnak tartja a nyolc évfolyammal működő gimnáziumok megszüntetésére irányuló javaslatot. A Tanács aggodalmát fejezi ki a hat osztályos gimnáziumok tevékenységének a javaslatban körvonalazódó korlátozása miatt is. A nyolc évfolyammal működő gimnáziumok a magyar tehetséggondozás legjobb hagyományait elevenítették fel, gazdagították és gazdagítják. Megszüntetésükkel a tehetséggondozásban is kiemelkedő pedagógiai teljesítménnyel bíró műhelyek egész sora lehetetlenülne el és szűnne meg. Mindezek igazak a hat évfolyammal működő gimnáziumokra is, amelyek értéket adó tevékenységét hasonlóképpen védeni kell. A Tanács rendkívül fontosnak tartja annak a határozott leszögezését, hogy az érték nem számosság kérdése, tehát a fenti intézkedések nem indokolhatóak azzal, hogy az iskolák viszonylag kis körét érintik. A magyar Nobel-díjas, világhírű művész, feltaláló, mesterember, vagy sportoló nem tömegáru. Jövőbeli sorsát akár egyetlen tanár is alapvetően meghatározza. Minden olyan lépés, így a fenti javaslat is, amelyik e lehetőségeket szűkíti, az országnak a jövő válságaiból való kilábalását segítő, tehetségüket sikerre vivő fiatalok számát csökkenti le. A fentiek határozott kinyilvánítása mellett a Tanács fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy korábbi, a honlapján nyilvánosságra hozott és az oktatási és kulturális miniszternek közvetlenül is megküldött állásfoglalásának megfelelően, a Tanács „elítél minden olyan törekvést, amely (…) tehetséggondozó megjelölését a fiatalok valamely egysíkú módon definiált csoportjának, illetve csoportjainak egy előnyös helyzetből való egyoldalú és végleges kirekesztésére használja fel”. Ugyanakkor azt is fontos leszögezni, hogy a magyar iskolarendszer valóban káros mértékű differenciálódását nem a diákok (és különösen nem a kiemelkedő képességű diákok) mozgásának megakadályozásával, hanem elsősorban a lemaradó iskolák kiemelt fejlesztésével, valamint az iskolák befogadó-készségének növelésével kell csökkenteni.
A Tanács helytelennek, és a tehetséges gyermekek gondozása szempontjából is pedagógiailag rendkívül elhibázottnak tartja a nem szakrendszerű oktatásnak a javaslatban leírt általánossá tételét a többcélú intézmények bevezető, kezdő és alapozó szakaszában. A javaslat ellentmond a tanulók egyéni fejlődési szintjéhez igazodó oktatásnak, és számos olyan tanuló esetében, akiknél a felfogásbeli (kognitív) fejlődés már ebben az időszakban egy strukturált és integrált gondolkodásra képes szintet ér el, megakadályozza a tantárgyi tagolás szerinti oktatás indokoltan korai bevezetését. A Tanács felhívja a figyelmet arra, hogy a kulcskompetenciák fejlesztését csak fokozatosan, a jó példák terjesztésével és a meggyőzés erejével lehet integrálni a nevelési-oktatási gyakorlatba.
A Tanács erőteljesen megfontolandónak tartja a javaslatnak azon, a közoktatásról szóló 1993. LXXIX. törvény 48. § (4) bekezdése módosítására irányuló elemeit, amelyek a diákok terhelhetőségének korlátozására irányulnak. A Tanács a tehetséges fiatalok képességeinek kibontakozása szempontjából is aggodalmát fejezi ki azon tendenciákkal kapcsolatban, amelyek az elmúlt években és évtizedekben fokozatosan és folyamatosan a tanulói terhelés csökkentését és a különböző kritériumoknak való megfelelés egyre későbbi életkorra való eltolását célozzák. E tendenciák (amelyeknek a javaslat fenti része csak egyik eleme) összességükben és teljességükben a nehéz követelményektől elszokott és infantilizált generációk felnövekedését segítik elő. Egy válságterhes kort nem a teljesítéstől megóvott, hanem a változatos helyzetekben sikerhez jutó, önbecsülésükben megvédett, jól motivált és éppen ezért terhelhető generációk fognak túlélni. A kellően differenciált oktatási terhelés a tehetség kibontakoztatásának is egyik kiemelten fontos eleme.
A fentiektől függetlenül a Tanács fontosnak tartja az iskolák és kollégiumok egységes intézménye létrehozására irányuló a javaslatban is megfogalmazott lehetőség biztosítását, hiszen ez az egységes forma a tehetségek gondozásában és nevelésében is igen fontos, számos, sok évszázados hagyomány és ma is létező jó példa által igazolt pedagógiai eszköz lehet.
A fentiek mellett a Tanács általánosan is helytelen, és kifejezetten káros oktatásirányítási gyakorlatnak tartja azt, amikor az oktatási kormányzat nem meggyőzéssel, hanem jogszabályok (és ezen belül kiemelten és különösen az oktatási rend stabilitását és kiszámíthatóságát garantáló Közoktatási Törvény) gyakori változtatásával kívánja a szempontjait érvényesíteni. Ez a gyakorlat általánosan kényszerítő erővel vezet be olyan változtatásokat, amelyek még akkor is, ha általában véve helyes irányba hatnak,
kötelező és általános érvényükkel értékes pedagógiai műhelyek további munkáját teszik nehézzé vagy éppen lehetetlenné, ezáltal hagyomány-, közösség- és értékrombolóak egy olyan időszakban, amely éppen értékvesztettsége miatt a megmaradt hagyományokat, közösségeket és értékeket rendkívüli módon felértékeli, és védendővé teszi;
kellő előkészítés, fokozatos elterjesztés és meggyőzés híján a szabálykerülő magatartás újabb formáinak sokaságát generálják, és ezzel tovább erősítik a Magyarországra mind általánosabban jellemző kettős tudatot, értékvesztést, bizalmatlanságot és erkölcsi válságot.
A jogszabályok gyakori változtatgatására és nem a meggyőzésre, nem a kívánt változások jó példákra épülő fokozatos elterjesztésére épülő oktatásirányítási gyakorlat éppen annak a társadalmi tőkének a további erózióját segíti elő, amely az egyik legfontosabb eleme lenne Magyarország a válságból való kilábalásának.
A fentiekből következően a Tanács a Közoktatásról szóló 1993. LXXIX. törvény T/9746-os számon benyújtott módosítási javaslata ellen a leghatározottabban tiltakozik, fenti állásfoglalását az oktatási és kulturális miniszterhez eljuttatja, valamint honlapján és a Magyar Távirati Iroda révén nyilvánosságra hozza.
(A fenti állásfoglalást a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács egyhangúan fogadta el)
