A tehetségsegítés olyan aktuális kérdései kerültek terítékre a bonyhádi III. Tehetségkonferencián, mint a tehetségek személyiségjegyei, a pedagógusképzés megújítása, a külföldi képzési tapasztalatok, vagy a géniuszok sarsa.  A  közel másfél száz résztvevőt megszólító, 2010. február 19-20-án rendezett tanácskozásnak a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium adott otthont.





„Anyagilag ínséges időkben különösen nagy a felelőssége azoknak, akik a szellemi javak megteremtésén, megtartásán munkálkodnak, még nagyobb szükség van távlatos gondolkodásukra, áldozatkészségükre, odafordulásukra, szeretetükre” – szögezte le a konferenciának címzett köszöntőjében Prőhle Gergely, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője. -- „Egy iskolafenntartó  egyház vezetőjeként, s ezáltal munkaadóként persze álszent dolog lenne eszmei megbecsülésről szónokolni, s közben az anyagi megbecsülést figyelmen kívül hagyni. Diplomáciai szolgálatom során volt szerencsém olyan országokat megismerni, ahol a tálentumokról való gondoskodás komoly társadalmi megbecsülésben részesült, mely bizony anyagiakban is kifejeződött. Az az ország, melynek fontos a saját jövője, mindent meg kell tegyen azok elismeréséért, akik a hosszú távú befektetést, a jövő generációt gondozzák, pártfogolják. Reméljük, hogy egyszer ez a kor is eljön.” – fogalmazott a kulturális szakember.

Az előadók közül Andrásné Marton Zsuzsa a tehetséggondozás és a közgyűjtemények viszonyáról, a múzeumpedagógia fontosságáról beszélt. A múzeum az emberi tevékenység eredményeinek tárháza -- szögezte le --, ezért a nevelés és oktatás sajátos színtere. Anyagának beépítése az oktatás-nevelés folyamatába az új típusú konvertálható tudás kialakításának egyik alapvető területét jelenti. Az ezredfordulóra előtérbe kerültek a különböző informatikai rendszerek, melyek behálózzák a világot, segítségükkel mindenhonnan szerezhetünk ismereteket. Ennek ellenére azonban nemhogy csökkent volna, hanem felértékelődött az ismeretszerzésben a múzeumok szerepe. A múzeum az egyik domináns tényező ahhoz, hogy az ismeretszerzés ne virtualizálódjon, hanem éppen konkréttá, élővé váljon a jövő nemzedéke számára.

Miért? Nem szeretik a gyerekek a fizikát? – tette fel az álnaiv kérdést Berkes József, amit a mai hazai valóságra hangszerelve át is fogalmazott: Miért nem szeretik a gyerekek a fizikát? Ebben szerepe van a társadalmi változások hatásának, a szóbeli ellenőrzés és kísérletezés háttérbe szorulásának. A természettudományos pályák iránt megnyilvánuló, immár trenddé váló közöny megállítása kapcsán szólt a természettudományos tárgyak koordinálásáról, a szóbeliség fontosságáról, a képességfejlesztést szolgáló tevékenységekről, az érdeklődést felkeltő kísérletekről, feladatok és problémák megoldásáról, az egyszerű, körülöttünk megfigyelhető jelenségek értelmezéséről, vagyis a természet értő „olvasásáról”.

Czeizel Endre huszonegy magyar költő-géniusz pályájátvizsgálta meg Balassitól Nagy Lászlóig, s a párhuzamosságokból és ellentétekből vont le következtetélseket a magyar poéták tehetségére, s azok kibontakoztatásának lehetőségeire vonatkozóan.

Csermely Péter összefoglalta a Sólyom László köztársasági elnök által megbízott Bölcsek Tanácsa és a szakértői munkabizottságok munkája révén készített, nemrég megjelent „Szárny és Teher” című kötetnek az oktatással kapcsolatos legfontosabb megállapításait. Az oktatást érintő legfontosabb változások az ezredfordulón az információrobbanás, az emberi kapcsolatrendszer gyökeres átalakulása és az értékrend elbizonytalanodása voltak. E változásokhoz a rendszerváltás utáni Magyarországon fokozódó társadalmi differenciálódás, iskolai demográfiai hullámzás és a pedagógusi pálya erőteljes leértékelődése társult. Az oktatásban elkövetett legfontosabb hibákként a koncepcionális és konszenzusos oktatási stratégia hiányát, a tisztázatlan finanszírozási és irányítási rendszert és a kudarc- és hátránycentrikusságot nevezte meg. A legfontosabb változtatási javaslatok a pedagógusképzés (ezen belül különösen: a tanárképzés teljes megújítása), a pályán lévő pedagógusok sokoldalú segítése, az iskolák külső, egységes, szakmai és komplex értékelése, a legjobb iskoláknak még nagyobb szabadság biztosítása, a leszakadó iskolák intenzív, célzott fejlesztése adódtak. Mindezek együtt egy 10-20 éves folyamatban segíthetik egy olyan értékőrző iskola kialakulását, amely az öröm forrása lesz a tanulók és a pedagógusok számára egyaránt. A kötet a www.bolcsektanacsa.solyomlaszlo.hu web-oldalon tölthető le, illetve rendelhető meg.

Még napjainkban is él az a tévhit, hogy tehetséges gyermek nem igényelnek különösebb tanítást, nevelést, törődést, hiszen ők a tehetségük folytán úgyis érvényesülni fognak – ezzel lepte meg a hallgatóságot Heimann Lászlóné  dr. Buzsik Ilona. A tehetségpontok számának növekedése ékes bizonyítéka annak, hogy egyre többen tartják fontosnak a tehetséggondozás és nevelés ügyét, közöttük szülők és pedagógusok, nem beszélve a tehetségfejlesztés iránt elkötelezett tudósokat, szakembereket, kutatókat, vezetőket. Az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar  kezdetektől  fogva támogatója a pedagógiai innovációknak, a pedagógusképzés- és továbbképzés keretében, majd az ELTE Pedagógikum Tehetségpont adott és ad helyet a tehetséggondozásban működő pedagógusok felkészítésére, továbbképzésére.

Ranschburg Jenő egy másfél évtizede napvilágot látott megfogalmazást elemzett, amely szerint „a tehetség aszinkron fejlődés, amelyben a kiváló kognitív képességek és a megnövekedett intenzitás kombinálódik, hogy olyan belső tapasztalatokat és tudást hozzon létre, mely minőségileg különbözik az átlagostól. A tehetséges tanulót kivételessége különösen sebezhetővé teszi, ami – a gyermek optimális fejlődése érdekében - speciális szülői, pedagógiai és tanácsadói magatartást igényel.”

A konferencia további előadói a közelmúltban megjelent sikeres és színvonalas tankönyvekhez, kiadványokhoz, feladatgyűjteményekhez kapcsolva ismertették a tehetségsegítés lehetséges formáit, de matematika szakköri tevékenységről éppúgy szó esett, mint a nyelvi készségek fejlesztéséről, a sporttehetségek nemzetközi segítéséről éppúgy, mint a kollégiumi tehetséggondozás fontosságáról.