A
"Rossz történet a roma fiúkról" címmel jelent meg egy cikk nemrégiben:
Fogyatékossá minősítettek, de emiatt kártérítésben is részesítettek két gyereket Az egyik fiú tizenhét, a másik tizenöt éves. Az egyiket már egészen kis korában is a gépkocsik, a járművek érdekelték, szerelt, bütykölt. A másik az anyatejjel szívta magába a tánctudást. Tánctanár akar lenni. Szakemberek rendkívüli tehetségnek tartják. Hivatalosan viszont fogyatékossá nyilvánították őket. Most szobafestőnek tanulnak.
A szakértői bizottságok elsősorban intelligencia tesztekkel állapítják
meg a gyerekek értelmi képességeit, jóllehet több évtizede tudott, hogy
ezek nem megbízható eljárások. Az átlagos övezetben viszonylag jól
használhatók, de a különleges képességű, személyiségű és/vagy helyzetű
egyének értelmi képességeinek mérésére nem alkalmasak.
Ennek alapján komoly szakmai hiba intelligencia teszt eredményei
alapján dönteni emberek sorsáról. Számos különleges gyerek, sokszor
tehetségesek is áldozatul esnek a szakértői bizottságok tesztelésének.
Az intelligencia tesztek eredményei nem az intelligenciát mutatják,
hanem egy bizonyos tudást, amely egy adott kultúrkörben végzett
vizsgálat szerint korrelálhat az egyén értelmességével.
A cigány származású gyerekek beiskolázása és képességmérése több
szempontból is szakmai kihívás. Egy a többségitől eltérő kultúrából
érkező egyén gondolkodása, ismeretei gyakran egészen másmilyenek, mint
amit a többségre szabott tesztek elvárnak. Ezért a cigány származásúak
eleve hátrányban vannak az értelmi képességek mérésekor, mert egy a
sajátjától eltérő kultúrában kell megmutatnia tudását.
Az intelligencia nem homogén. Van egy része, amelyet produktív
intelligenciának neveztek el. Ez az "értelemcsináló", az
elvonatkoztatási, következtetési képesség. Ez az intelligencia korrelál
az életben elért eredményekkel. Például a Raven Mátrixok többé-kevésbé
ezt a képességet mutatják. A reproduktív intelligencia viszont az
információk előhívására és használatára való képesség. Ennek méréséhez
ismeretek és készségek mozgósítására és alkalmazására van szükség,
vagyis már tudást kívánnak. Leggyakrabban a Stanford-Binet, manapság
főleg a Wechsler-féle tesztekkel mérik ezt az intelligenciát, és
intelligencia hányadossal írják le az eredményt. Ezeket a teszteket a
20. század elején iskolaérettségi vizsgálati anyagból fejlesztették ki.
Érthető, hogy az ezekben elért eredmény korrelál az iskolai
sikerességgel.
Sok cigány származású gyerek a produktív intelligenciát mérő eljárások
alkalmazása esetén nem mutat gyenge értelmi képességet, de a
reproduktív tesztek értelmi fogyatékosnak mérik.
Az ellentmondás egyértelmű. Ha a produktív tesztek mutatják az életben
való sikerességet, akkor ezekkel kellene mérni a gyerekek képességeit.
Ha viszont az iskolai sikerességet kell bejósolni, jobb, ha a
reproduktív tesztekkel mér a szakember, hiszen azok a gyerekek, akik a
reproduktív tesztben nem tudnak megfelelően teljesíteni, az iskolában
is kudarcot szenvednek majd. Pedig nem feltétlenül értelmi
fogyatékosok. A speciális osztályokba járó gyerekek egy része nem
értelmi fogyatékos, sőt akár kiemelkedő teljesítményekre is képes
lehet, de az iskolában nem állná meg a helyét, minthogy az iskolai
siker és az életben elért siker nem ugyanazokra a képességekre épül.
Az iskolákat nem lehet kárhoztatni, hiszen kötelező tananyagot kötelező
módon kell átadniuk a pedagógusoknak. A cigánygyerekeknek, de minden
más gyereknek is az kell, hogy az iskola valóban az életben való
sikerességre készítsen fel.
Az ellentmondás feloldása tehát igen egyszerű logikai feladat, de annál
nehezebb kulturális lépés. Az iskolai oktatást olymódon kell
kialakítani, hogy az iskolai eredményesség az életben való
megfeleléssel korreláljon.
Ennek módja sokezeréve adott. A művészetekre, a stratégiai játékokra és
a társas kapcsolatokra építő tanítás alkalmas a tudományok
befogadtatására. Minden kultúrában ősidők óta ezek a kognitív
képességfejlesztésnek és a képességek fenntartásának eszközei, csak az
utóbbi száz évben szorították ki őket a tudományok a tanításból.
A művészetekre, a stratégiai játékokra és a társas kapcsolatokra építő
tanítás esetében nem jelent eleve hátrányt a cigány származás, a
specifikus tanulási zavar és egyéb különlegesség, mert a tanítás
sokféle képességre épít, és sokféle képességet fejleszt.
A gyerekek megtalálhatják erősségeiket, amelyekre támaszkodva gyenge oldalaik is fejlődnek.
Ilyen ősi-új megoldások bevezetése nem mehet végbe gyorsan, de már
megvannak azok a módszerek, amelyekkel bizonyítottan sikeresek lehetnek
mind az átlaghoz közeli, mind az attól jelentősen eltérő diákok.
Ezeknek a tanítási módoknak a bevezetésére jött létre a H2O Projekt, és
ilyen új tanítást terjeszt a Géniusz Projektnek a hátrányos helyzetű
és/vagy sajátos nevelési igényű tehetségekkel foglalkozó bizottsága.
Dr. habil Gyarmathy Éva
MTA Pszichológiai Kutatóintézet
gyarme@mtapi.hu