Kik és milyen mozzanatok voltak a legfontosabbak abban, hogy sikerült kibontakoztatnia tehetségét?

Elég későn döntöttem el, hogy mivel szeretnék foglalkozni, gimnáziumban még speciális matematika tagozatra jártam, érettségi után a BME-re mentem, és párhuzamosan tanultam énekelni. Sok erő kellett a döntéshez, hogy elhagyjam a biztos egzisztenciával kecsegtető informatikát, és valami olyan, teljesen bizonytalanba kezdjek, mint a zenész lét. Sokan akartak lebeszélni róla, de volt néhány ember, tanáraim és barátaim, akik támogattak, az ő véleményükbe kapaszkodtam. Később a zenésztársaim vittek előre, akik mind nálam képzettebbek és tapasztaltabbak voltak, mégis szívesen dolgoztak velem. Ezért nagyon hálás vagyok. A legjobb pedig, hogy sosem élem meg tehernek az
éneklésbe, dalszerzésbe, lemezkiadásba, szervezésbe, zenekarvezetésbe fektetett munkát, mert hihetetlenül sok élményt ad, és így könnyű sokat dolgozni.

Mit gondol, mi az, ami itthon leginkább megakadályozza azt, hogy ez más tehetségeknek hasonlóképpen sikerüljön? Mit tudna tanácsolni a majdani pályatársaknak: mire vigyázzanak?

Sok a tehetségkutató műsor, ami jó lehetőségeket biztosít, ám sok mindenről hamis képet fest, ezeknek nem szabad bedőlni. Senki ne gondolja, hogy elég, ha valakinek jó hangja van. Ezen felül ez egy nagyon összetett szakma, fel kell tudni építeni egy műsort, meg kell találni egy saját hangzást, hangot, ezt például én a mai napig folyamatosan keresem. És kell egy nagy adag racionalitás is, kézben kell tartani jó néhány szálat. Ugyanez egyébként szerintem más területekre is igaz, nem csak a zenére. A tehetség nagyon fontos, de mindig kell más is, például összeszedettség, megbízhatóság, szorgalom, kreativitás..